Levél

[523r]
[idegen kézzel, ceruzával bekarikázva: 523]

M[aros]Németi Sept. 20^d [1]851

Kedves Lottim, Holnap után indulok Pestre, két hónapi csendes magányomat felváltani, a’ zajos városi élettel. Én is mint Te, feltudom magamat találni a’ magányban, mert abban, az ember uj erőt tud szerezni^[1] a’ szenvedésekre. Magányban nem zavarja az embert, az ember, a’ mindent felzavaró. Nagy részét éltemnek, én is magányban töltöttem, mert mindég magánosnak találtam magamat mikor Veletek nem lehettem. Szegény Kun Jósi Szászvároson meghalt hirtelen, valami két héttel ezelött nálam volt, nem hittem akkor hogy utoljára látom. Béke hamvainak, Lacinak bejövetelét ez, bizonyosan siettetni fogja.

[1] A ’z’-nél a levélpapír kiszakadva.