Levél

[153r]
[idegen kézzel, ceruzával bekarikázva: 153]    

Bécs Karátsony első napján [1]827

Kedves lottim kedves leveledet Andrásfalvárol vettem — és valahányszor soraidat olvasom örökké felkiáltok magamban: jónak maradsz örökké! és lelked angyali mint imádott Anyánké, köszönöm édes Lotti azt a’ mit tudom olly örömest tettél, mert azért, tetted kit egyformán [<olvashatatlan>] tisztelünk az emlékezetben, és igen jól tetted hogy bigányaimat itattad, egyszóval ha a’ szegény elhagyatott, és árván maradt Andrásfalviakat a’ nekiek is boldogabb idökbe viszsza helyheztetted, millyen könyen boldogithatnánk másokat! és millyen kevéssé teszszük azt! Igyekezetünk oriási planumai, a’ nagyra vágyás’ soha ki nem elégithetö szárnyai elrepitnek a’ csendes lakhelyekröl, hol minden kivánság telyesedik, és hol meg elégedt abrázatokat láthatnánk magunk körül, a’ csekély fogyatkozásait^[1] betölteni masoknak hatalmunkban álván! ha magunk boldogok nem vagyunk, mért ne tegyünk másokat azzá? — ha valaki türni és szenvedni megtanult ugy én vagyok az, mert, enyémek a’ reménységek mellyekben meg csalódtam, enyém a’ boldogság mellyet elvesztettem, és enyém a’ vágyás mellyet nem fogok elérni, és még is a’ legszomorubb [érzés]

[1] A szó ugyanazzal a tintával javítva.
[2] A szó őrszóként funkcionál.