[143r]
[idegen kézzel, ceruzával bekarikázva: 143]
Bécs Aug. 12d [1]826
Kedves lottim
Tegnap érkezém meg ide délután, mint mindég kedvetlenül örömeimet soha telyes örömben nem erezhetvén csak mikor Anyámmal és veletek voltam, már mostan kétségbesve és minden reménység nelkül — Azt irod hogy soha boldog nem lehetsz, ki érzi annak inkább igazságát mint én, ki hasonlokép elvesztettem azt a’ mi leg inkább boldogitott, el mindenemet — nem akarsz soha többet nekem irni, vond viszsza szavadat és ne foszsz meg azon egyetlen egy örömtöl hogy rolad tudhatok, fajdalmasuk ugyan az egymás iránt való barátságunk emlékezetei[1], és hijjános a’ rettenetes vesztés után, minden gondolat[2] és ujul is a’ bánat ha egymás sorait mellyeket szerencsétlenség ir, olvassuk, de még is az az egy a’ mi boldogit, mert köl-[tsönös][3]
[1] Beszúrva: emlékezetei
[2] Beszúrva: minden gondolat
[3] A szótag őrszóként funkcionál.