Levél

[118r]
[idegen kézzel, ceruzával bekarikázva: 118]

Heiligenstadt. Maj. 9. [1]825.

Kedves Lottim, ma vettem leveledet, olly nyugtató, boldogitó bizonyságát, hozzám való tiszta barátságodnak, — nem tudod megszokni a’ távollétet, azt irod, Ó én sem, ’s az a’ gondolat éngem is borzaszt, mikor nem esztendökig de végképen elszakasztatunk egymástol, hogy lesz akkor? ez az élet nem a’ boldokoké, hanem, a’ világon hányattatóké! Kik részszerint a’ sorsnak üldözései által, részszerint a’ magok ambitiojoknak hogy eleget tehessenek meg vagynak fosztva vagy önkéntesen megfosztják magokat, a’ boldogabb és csendes élet módjátol, az utolsók közé tartozom én is, által látom hogy csak közöttetek lehetek megelégedve kiknek társaságában kezdettem megtanulni az élet örömeit tele pohárral üriteni, vágytam ki a’ határbol, nincs már most határa kiváncsiságaimnak extra[vagálok]^[1]

^[1] A szó őrszóként funkcionál.