Levél

[374r]
[idegen kézzel, ceruzával bekarikázva: 374]

Bécs Nov. 19. [1]824.

Kedves Anyám, a’ mult postán vettem édes Anyámnak levelét, melly engem hoszszas nyughatatlanságombol ujra felélesztett, még gondolom Dédácson fogja ezen levelemet édes Anyám olvasni, bár ne volna szükségünk igy hanem lehetne személyesen együtt Kiöntenünk a’ szív érzéseit — A’ jövö nyár reménylem lesz ismit, éltem eg[g]yikének leg szebbje, mert az én mindenekfelett szeretett jó Anyámat ujra megfogom látni, nem is szeretek gondolkozni ezen földi életröl, mert vagy nevetségesnek jön nékem vagy hiábanvalónak, alig érdemli meg hogy az ember valamihez hozzá fogjon, legkevesebbé azt hogy gazdagságot gyüjtsen az a’ legháládatlanabb igyekezet, bár az az öröm volna meg hogy azok a’ kik egymást szeretik mindég együtt lehetnének és együtt kóstólnék és szenvednék, a’ világ örömeit és bajait, a’ kostolásrol jut eszembe, a’ mái ujságban olvasám hogy egy helyet
                                                       a’ leg drágább

[Pecsét: Az Erdélyi Orsz. Múzeum Könyvtára. Gr. Gyulay—Kuun Cs. Lev.]