Levél

[394r]
[idegen kézzel, ceruzával bekarikázva: 394]

Heiligenstadt Maj. 11^d [1]825

Szeretett Kedves Anyám, ha megelégedve tudnék élni az én mindenekfelett tisztelt jó Anyám és testvéreim nélkül egész megelégedésben volnék itt, mert, kellemetesebb falusi lakást képzelni sem lehet, mint az enyim, egy kis szobám van, ablakaim kertbe nyilnak, és zöld salugetereim a’ fák zöld leveleivel harmonisch egybeköttetésben, a’ szemnek a’ legkellemetesebb tekintetet adják, egy sybaritai nyugvó kanapée tünik mindjárt szemébe annak ki ajtómon belépik az elött van asztalom, megrakva közbül pappirossal és a’ Theseus kicsiny statuájával lenyomtatva, jobbra, zár alatt Journálom /ha  látná édes Anyám menyit irok én abba, az én legkedvesebb Anyámrol, az én boldogságom helyéröl!) ’s a[zon]^[1]

[1] A szó őrszóként funkcionál.