Levél

[349r]
[idegen kézzel, ceruzával bekarikázva: 349]

Bécs Jun. 3^d [1]824

Kedves Anyám,

Meláncholiámban épen most mind meg evém a’ hecsepecs pogácsát, gondolkoztam az alatt, többnyire a’ multra ’s a’ homályos jövendőre, a’ rosz jelenvalót szeretném felcserelni az elmult boldogsággal, vagy a’ jövendö örök nyugodalommal. különösen érzem maga, közelítni látom éltemben a’ bogot, mellynek felkell oldódni, vagy elvágatni, így nem maradhat, — ha feloldódik jobb, ha elvágódik ugyis jó — Én édes Anyámat úgy szeretem mint a’ lelkemet