Levél | |
Gyulay Lajos Kácsándy Zsuzsannának, 1824. 01. 25. (Bécs) |
|
[331r] Bécs Jan. 25dikén [1]824 Kedves Anyám Ne gondolja édes Anyám azt[1] hogy elmulatván már két posta napot a’ nélkül hogy irtam volna, sem restségemnek, sem betegségemnek, leg kevesebbé pedig megfelejtkezésimnek a’ nekem leg kedvesebb tárgyrol, a’ Farsangi idötöltések sem ragadtak el annyira, hogy csak azokban élnék, mert az nem igen víg, külömben is, nem igen kapok rajta ugy vagyok már Béc[c]sel, mint egy engagement=al mellyet szeretnék felbontani de Ura nem vagyok, örömest ide hagynám, és szeretnék közeledni zu der Künftigen Geliebten, — nincs kielégitve vágyásom, és rendes, sehol boldogabbnak nem érzem magam mint az én szeretett Anyám és testvéreim körében, még is ámbár most is elég meszsze vagyok az ohajtottaktol, még meszszebb vagynám-el tölök — egybeútazni az egész világot ha lehetne a’ csillagokat is – mért ollyan kurta az élet? egy ollyannak, ki meszsze tud gondolkozni, annak rövidsége húz magnesi erővel viszsza <engem> ki hálá Istennek egyedül nem vagyok a’ hazai környékben az enyémekkel, azokkal (kikröl meg vagyok győződve hogy tisztán szeretnék) folytatni csendes éltemet — a’ Viszontlátás egy hosz-[szas][2]
[Pecsét: Az Erdélyi Orsz. Múzeum Könyvtára. Gr. Gyulay–Kuun Cs. Lev.] Ha Dosának ir édes Anyám vagy találkozik vele, instálom parancsolja általa egy Necessairet Necessairet Utzáshoz[3]
[1] Beszúrva: azt |
Dokumentum típusa: Szövegoldal