Levél

[417r]
[idegen kézzel, ceruzával bekarikázva: 417]

                                                                                    Dédács 9ber 29 dikén.

Das ist also Paradeis, mögt ich sehen eine Schlange: Oh be jo volna, ha még most-is, erről a tárgyról, és más egyebekről egyűtt beszélgethetnénk! A’ miolta elmentél nincs őrőm a’ háznál, minden embernek rossz kedve vagyon; abba találjuk egy vigaztalásúnkat hogy téged emlitsűnk, és vissza emlékezzűnk a kedvessebben tőlt napokra. — Tegnap Déván vallék, akkor hozzák el leveledet a’ postáról, midőn már a’ szekérbe fel telepedénk; én igen hangosan és fen szoval olvasni kezdem a levelet az utsza kőzepén; és mikor végzem szinte az olvasást, akkor veszem észre