Levél

Gyulay Franciska Gyulay Lajosnak, é. n. [182?] 10. 05. (Dédács)

[399r]
[idegen kézzel, ceruzával bekarikázva: 399]

                                                                              [Dédá]cs[1] Octorber 5dikén.

 

     Kedves Laim!

A’ múlt postával irtam meg neked hogy Stánczit a’ hideg lelei[2], de már most ujra azt a’ jo tudositást adhatom neked rolla, hogy egészen jobban vagyon. — Én tegnap Gyogyon voltam csak magamra, hogy magam szemeimmel lássam mennyire épűlte ki  a’ nagy[3] betegségét, és nagy csidám meg hizva, a’ legjobb szinbe kaptam, a’ világon semmi baja nincsen; és még is ugy kényeskedik wie ein […] Fraulein. Meg mondtam neki hogy 20.dikén túl még egy fél napot se leszek  itten, és ennél fogva igy határozta el a’ dolgot, hogy 15.dikén Németibe jőn, Stánczival meg esketeti magát, és más nap mindjájan elfogjuk Gyogyra kisérni. — Adja az Isten hogy ujra akadály ne ne jőjjen kőzbe; én még mind attol tartok hogy Németibe rekedek, ott betegszem le és ott is telelek; e’ rossz tréfa volna.



[1] Szétfolyó tintafolt.
[2]
Az első „l” ugyanazzal a tintával javítva.
[3]
Aláhúzás idegen kézzel, ceruzával.




Dokumentum típusa: Szövegoldal