Levél

[390r]
[idegen kézzel, ceruzával bekarikázva: 390]

Kolosvár Martyius 24.dikén

Kedves Barátom! Kérlek ted meg vellem azt a' baratságot-és kűld Vassnak^[1] levelemet; meg engedj hogy még mostanig nem tudositattalak, de nagy szemfajdalmaim miat tehetetlen voltam^[2] arra hogy irhassak; vagy egyébbel-is magamat elfoglaljam, még a' világoságot se tűrhettem;-képzelheted millyen időket tőltőttem, még most is^[3] igen szenvedő álapatban vannak szemeim azért végzem is levelemet. — Élj szerencséssen siess a' mennyire lehet Kolosvárra, minden jo ismerőseid szűntellen emlegetnek és szivesen ide várnak.
                                                                        barátnéd Fanny.

^[1] A „V" ugyanazzal a tintával javítva „K"-ból.
^[2] Beszúrva: voltam
^[3] Beszúrva: is