Levél

[341r]
[idegen kézzel, ceruzával bekarikázva: 341]

                                                                                  November 20.<n>dikén^.

     Kedves Lajos! Ha lovaim megtalálnak Németibe érkezni – marazd meg ottan, – hogy nyugodt lovakkal haladhassak tovább;^[1] – hetfűn^[2] minden esetre elindúluk innen. – Ezt izend meg Stánczinak- is, – mert alkalmasint nálla is bészolnak a' Sz. Gotthárdiak. – Emészt a' bú-bánat – nyughatatlanság; már a' Maroson túl akarnám magamat tudni; – irtozzam rettenetesen az úttól minden ember ijeszt – de azért még-is csak menyek. – Gizámat a hidege elhagyta, – én kezdek félni a' betegségtűl, – a' múlt éjjel a hideg borzogatott – és most <iga> irgalmatlanúl faj fejem, fogom, torkam. – Eleket kűld el még is <?>^[3]! Azt mondják cselédjeim hogy szükség lesz reá.

[1] Az első 'b' ugyanazzal a tintával javítva.

[2] Az 'n' ugyanazzal a tintával javítva.

[3] olvashatatlan.