Levél

[337r]
[idegen kézzel, ceruzával bekarikázva: 337]

                                                              Kolosvár November 12.dikén.

      Kedves Lajos!

Hogy oly rég nem irtam neked, – an[n]ak csak az az oka hogy mind vártallak ide, – már most talám  – hogy nem várlak – hamarább itten lesszel mint hinném, – Adja Isten mert nagyon meguntam, <Koz> csak Kozma Birivel[?] a' házat őrizni. – Itten azon hirek szárnyalnak hogy te és Bornemisza Ignácz mint Hunyad vármegyei kővetek fogtok ide érkezni, – ezt igen szeretném, mert ugyan nagy szűkség van reátok.
Nopcsát még fel nem eskették; – csak ugyan elvan már határozva alkalmasint az felesketése most^[1] csak inkább  – a' koszorukat fonják, felesketése Inepe napjára, mellyek őrőkős bélyeget fognak ravasz koponyáján hagyni.
Intám még soha se folytak illy kemény vitatások mint most, az ország gyűléseken; engemet nagyon  interessalnak, és azért mindíg is jellen vagyok, – most is oda sietek és tőlled búcsút veszek.
                                                                                               Fannyd.

[1] Az 'm' ugyanazzal a tintával javítva.