Levél

[140r]
[idegen kézzel, ceruzával bekarikázva: 140]

Kolosvárt Martz. 4dikén. [1830]

Kedves Barátom! Ma valamivel többet irhatok mint a' múlt postával a' Lotti dolgáról; nagy nehezzen ki tudtam bellőle verni hogy elhatározta magát arra hogy Frimontnak felesége legyen, de ugy látszik hogy inkább rossz, mint jo kedvébe megyen hozzá; nem igér magának igen kedves, vagy csak, tűrhető existenciat^[1] is; és miolta ez a dolog foly egésszen melancholiaba esett szegény, vellem egyűtt, én még inkább busulok és agodom sorsan mint ő maga is.
    Tegnap előtt szegény Gyarmathit meg űtőtte a' gutta, nincsen semmi remenység életéhez, Geiziék nagyon busulnak kivált a' leányok nagyon siratják, és mindíg kőrűlte vannak: de ő arrol nem tud semmit magával egésszen jo tehetetlen, egyébb jeleit se adja annak hogy még életbe van

^[1] A szó ugyanazzal a tintával javítva.