[135r]
[idegen kézzel, ceruzával bekarikázva: 135]
Kolosvárt Junius 24 dikén 1829.
Kedves Luim!
Ma nincsen posta nap, még is a' Mái vállasztattam ki arra hogy neked irjak; hogy tudnám Szűletésed Napját eltőlteni annélkűl hogy emlitést ne tennék leg forrobb és változhatatlan szeretetemről.
— A' boldog elmúlt időkbe — Susánna és Sz. János Napját tartottuk a' leg őrvendetessebbeknek, azok most a' leg gyászosabb napokka váltak; Susánna Napjan vesztettem el kedves kis Lajosamat a' mái napon pedig Szeretett Anyánkat. — Kegyetlen napok ezek én reám nézt, — a' hányszor ellé fordulnak, mindég meg ujulnak[1] fájdalmim - még is mind a' mellett kedveseknek fognak maradni. — Nagy enyhűlést talál a' meg keseredett sziv, az eltőlt jobb időknek emlékezetébe; azok biszonyossan a' leg[2] becsesebbek, kipotolhatatlannak — soha hasonlokat mi magunknak nem teremthettűnk — azért igen buzgosággal és háládatos érzéssel emelkedik fel mindég lelkűnk, a' hányszor meg tűredezett szivűnkbe fel ujulnak fájdalmink. — Még a' jővendőre nézt-is egy szép vigasztalásnúnk marad meg — Az igaz testvéri szeretet; mellynél fogva nagy [...]tésűnk[3]
[1] A 'j' betű alatt tintafolt.
[2] Beszúrva: leg
[3] A szó eleje elmosódva.