Levél

[128r]
[idegen kézzel, ceruzával bekarikázva: 128]

Kolosvár Aprilis 21.dikén 1829.

Kedves Luim! Kűldők neked Csákiné által 20. Aranyat, tégy még kettőt hozzá a' nállad lévő 17. aranyból, és igy ki leszen fizetve a' Vass puskája; meg engedj hogy ennyire elhallasztattam, annak ki fizetését. — A' Franczia leányok transportjára még meg marad 15. arany, azt hiszem hogy elégséges leszen. — Stánczinak még nem erkezett meg a' Bécsi ezűstje nagy szerencséjére, mert ha akkorra itt lett volna mikor várta, most szegény minden nélkűl maradt volna. — Képzeld nagy fatumát, ez előtt két héttel egy szekeret kűld ide bé, még pedig Zsido forspantost, és az[t] irja Lottinak hogy kűldje el neki mint az osztályba jutott, mint pedig a' Bécsből érkezett ezűstjét; nagy veszedelmére ollyan rossz cselédeket kűldőtt utánna, hogy azok űressen vitték Gyógyra az ezűstős ládát, azt álitván hogy világos nappal mindent ki loptak belőlle. — A' talvajok alkalmasint ők magok voltak, arrol csak egy a' véllekedes; de Kunn ollyan elhetetlen hogy tellyeséggel utánna nem tud jártatni a' dolognak.
    Nagyon sajnálom jo Stánczinkat, tudom hogy mostanság ki nem épűli nagy baját; szegénynek igen rossz kedve lehet, mert még nem is tudositott is egész dologról; tegnap hallattuk meg a' dolgot Wasstol, a' ki éppen onnan jőn; szeretnék én is elmen[n]i Gyogyra; de a' kis Susim nagyon beteg, és nem mozdulhatok.