Levél

[123r]
[idegen kézzel, ceruzával bekarikázva: 123]

Kolosvár Februarius 5 dikén 1829.

    Kedves Laim!

A' miolta beteg vagyok, már harmadik leveledet veszem, azok voltak leg jobb napjaim^[1] mellyben tudositásaidat vettem, és ujra tapasztaltam hozzám valo baratságos érzéseidet mellyekért nem lehetek eléggé háládatos hozzád. — A' miolta a' fársáng elkezdődet a' leg nagyobb magánoságba élek, barátasim és minden ismerőseim ugy elvannak foglalva, hogy nem is mutatják magukat; még Lottival se lehetek annyit mint a'^[2] hogy kivánnám, mert ő is szegény fel osztva hol nállam hol a' Nénémnél vagyon, mind a' kettőnknek eleget akarna tenni, hól éngem sajnál egyedűl hagyni, hol siet a' Nénémhez Meringet jáczadni; a' honnan bajosson menekszik meg. — Én Lottinál magamnak jobb lelket nem képzelhetek, ő tőlle a' sors, majd mindent meg tagadot, a' mi az életet tűrhetővé^[3] teheti; és ő még is mindent ollyan nagy léllekkel el tűr, soha nem zugolodik kedvetlen ézistentiaja miatt; mindég csak abba

^[1] A szó eleje a pecsétviasz miatt elmosódott.
^[2] Beszúrva: a'
^[3] A szó vége elmosódott.