Levél

[121r]
[idegen kézzel, ceruzával bekarikázva: 121]

Kolosvár Martz. 10dikén. 1829.

    Kedves Laim!

Nagyon sajnálom hogy szép Anglus szavaidra azon nyelven nem felelhetek, én magam is nagy hibának tartam hogy a' mostani jo alkalmatosságot nem használom; és Prinkert, még eddig meg nem szollitattam hogy orát adjon az Anglusba. — A' miolta jobban vagyok mind készűlők reá, leg inkább abba múlt el, hogy tanulo társat kerestem magamnak; Bánffy Miklosné meg is igérte nekem hogy fársáng után vellem egyűtt neki fog; már ezentúl válik meg hogy fogjuk a' dolgot eligazitani, alig várom hogy én is neki fogjak; igen szorgalmatossan fogok tanulni. — A' franczia leányról valo bővebb tudositásaidat elvárom, addig csak annyit mondok neked a' dologról, hogy járj jol utánna hogy valoságos, franczia Országba szűletett leány legyen a' ki a' nyelvet szép kimondással beszélje; kűllőmben is jo tournareje legyen, és hogy a' conversativába ellegance és graca találtassék. Leg inkább azt szertném hogy maga a' leány irna nekem, akkor meg itélhetnem magam, mennyire terjednek ki ismeretei, mit tud és mire ajálja magát.

[Pecsét: Az Erdélyi Orsz. Múzeum Könyvtára. Gr. Gyulay—Kuun Cs. Lev.]