Levél

[64r]
[idegen kézzel, ceruzával bekarikázva: 64]

Kedves Laim! Máig, nem kaphattam annyi időt neked igéretemet bétellyesiteni; a' miolta haza jöttűnk, mind örömök 's ujságok kőzt tőltöttük-el időnket. A' Bethlen Cati lakadalma adott, ezeknek a' mulatságoknak^[1], alkalmatoságot. Rég az ideje, hogy illyen kelemetes napokat, mind a' mellyek ezek voltak, tőltőttem, a' leg kedvesebb barátnéimal voltam.
Julievel három napot töltöttem Catival hatot, ma ismét meg látom^[2] az útolsót, hozzám igérkezett az Urával együtt. Az Anyám^[3] holnapútán indúl Vásárhellyre; képzelheted millyen nehezen fogak tőle elválni, eddig engemet vitt töbnyire magával, 's most annál nehezebben fogom, távol létét kiálanni tudni, mivel <nem> ollyan kevéssé voltam hozzá<ja> szokva.

[1] A „mulatságoknak" javítva „mulatozásoknak"-ból.

[2]  Az „l" javítva „t"-ből.

[3] Az „A" javítva „a"-ból.