Levél

[47r]
[idegen kézzel, ceruzával bekarikázva: 47]

Kedves Lajim! Ne gondold hogy hoszas halgatásom érantod való feledékenységből szármozik. Miért-is^[1] bizonyítsam én azt neked meg, hogy a' napnak nagyobb részét veled töltöm; tudud ugy-is hogy azokat a' szempillantasokat mellyeket a' te emlékezetedre^[2] forditok; midőn rolad beszélek 's rolad gondolkozam, minden más időtőltésért oda nem adnám. Az okát megmondom nekéd Kólosvárt, miért irak én néked olly ritkán. Melly örömmel várom én elindulásunknak óráját, kimondhatatlan lészen meg elégedésem midőn <ismet> veled egybejövek, ki fogja potolni <a'> látasod minden kedvetlen oraimat mellyeket elválásunk okozott. — Kérlek édes Lajos kűldj nekem ezen alkalmatoság által égynehány árkus papirost, szép vékonyt. Ha mind

[Pecsét: Az Erdélyi Orsz. Múzeum Könyvtára. Gr. Gyulay-Kuun Cs. Lev.]

[1] A „Miért-is" javítva „miért-is"-ből.

[2] Az „emlékezetedre" javítva „emlékezeted-e"-ből.