Levél

[461r]
[Idegen kézzel, ceruzával bekarikázva: 461]

Kolosvár Junius 14 dikén 1844.

Kedves Lajos!

     Mivel azt irád útolso leveledbe hogy indúlsz Junius elein Párisbúl, meg szűntem én is egy ideig tudositásaimal; elvártam azt az időt, mellyben, Bécsbe találhat levelem: ha már ott vagy Isten hozott adig, és hozna egész hazaig. Nagyon várjuk érkezésedet, Lotti még itt, és bé <várja> vár itt Kolosvárt,- csak azután akar Paczalba menni; de mi azon leszűnk hogy jöjjen velünk Németibe. Ádám is itt van ö is alig várja haza jöveteledet, tehát, siess felénk, soknak csinálsz vele örömet. Mocsáriné ujra gyors szekérbe lakik, most közelebbrűl¹ itt járt, alig tudtam eltartoztatni hogy Németibe el ne induljon, hol bé akart téged várni; küszködtem ujra vele 3. napig mig reá tudtam venni hogy térjen vissza Debrezczenbe, mireazt² mondta: könnyü nekem ötet ada vissza tériteni, hól, még a sincs hova vonja magát hogy fedél alatt legyen: ezt elhalgatni nekem valóban fájt; de nem tudtam egyebet most tenni mint ujra egy kevés költséggel ellátni, és jól ki sakézni[?] fejérnémüvel és köntössel ötet és leányat: igy legalább vigasztalás nélkűl egészen el nem köldöttem. Maronkainé segite, most az ö költségen és az ö tanácsára indúlt Németibe, neked levelet is irt mellette, mellyben kér hogy agy szegénynek

1 A „rűl" ugyanazzal a tintával javítva.
2 A szó ugyanazzal a tintával javítva.