Levél

Gyulay Franciska Gyulay Lajosnak, 1844. 06. 14. (Kolozsvár)

[461r]
[Idegen kézzel, ceruzával bekarikázva: 461]

Kolosvár Junius 14 dikén 1844.


Kedves Lajos!


     Mivel azt irád útolso leveledbe hogy indúlsz Junius elein Párisbúl, meg szűntem én is egy ideig tudositásaimal; elvártam azt az időt, mellyben, Bécsbe találhat levelem: ha már ott vagy Isten hozott adig, és hozna egész hazaig. Nagyon várjuk érkezésedet, Lotti még itt, és bé <várja> vár itt Kolosvárt,- csak azután akar Paczalba menni; de mi azon leszűnk hogy jöjjen velünk Németibe. Ádám is itt van ö is alig várja haza jöveteledet, tehát, siess felénk, soknak csinálsz vele örömet. Mocsáriné ujra gyors szekérbe lakik, most közelebbrűl1 itt járt, alig tudtam eltartoztatni hogy Németibe el ne induljon, hol bé akart téged várni; küszködtem ujra vele 3. napig mig reá tudtam venni hogy térjen vissza Debrezczenbe, mireazt2 mondta: könnyü nekem ötet ada vissza tériteni, hól, még a sincs hova vonja magát hogy fedél alatt legyen: ezt elhalgatni nekem valóban fájt; de nem tudtam egyebet most tenni mint ujra egy kevés költséggel ellátni, és jól ki sakézni[?] fejérnémüvel és köntössel ötet és leányat: igy legalább vigasztalás nélkűl egészen el nem köldöttem. Maronkainé segite, most az ö költségen és az ö tanácsára indúlt Németibe, neked levelet is irt mellette, mellyben kér hogy agy szegénynek


1 A „rűl" ugyanazzal a tintával javítva.
2 A szó ugyanazzal a tintával javítva.

 




Dokumentum típusa: Szövegoldal