Levél

[446r]
[Idegen kézzel, bekarikázva: 446]

Kolosvár Február 6dikán 1844.

Kedves Lajos.

     Olly rég várom Romai leveleidet és igen nyugtallan kezdek lenni hogy azok annyira késnek: neked bizanyosan sak irni valód lesz nem ugy mint nekünk itt: be jol teszed hogy útazzol¹ és annyi meg annyi éldeletekkel cseréled fel a Kolosvári únalmakat: az únalmak ellen azért lázadok fel most én is inkább mint mátszor, mivel a télen én is ki járok és sajnosan tapasztalam mily üres, és milly idö vesztés és hibába ejtő az ide való társasági elét; mellynek fö czélja a guny és rágalom. Voltam már háram bálba leanykáimmal, Eszterházi Nemes János, és Bethlen Ferinél voltak igen csinos kis táncz estélyek, nálam is egy és honap útán lesz a második és útóso reánk nézt a télen. A' leányok közt az idén Grandeman Emma a Lionne, toiletre; tánczra, szépségre nézt, de vad és mérges indulatjára nézt is: minden leányt megszoll, gunyol, rágalmaz; az ifiabbakra haragszik hogy miert van már nálánál is ifiabb, az idösebbeket le csufolya hogy miért vénebbek, miszerint senki se nyughatik tüle. Most közelebbröl nagy bálcsata² vólt Emma, Nemes Mariet a tánczba parodizal[ta]

1Az „azz" ugyanazzal a a tintával javítva.
2A szó végén az utolsó toldalék kivakarva.