Levél

[112r]
[idegen kézzel, ceruzával bekarikázva: 112]

Kolosvárt Julius 6dikán.

    Kedves Laim!

Sokkal nagyobb hozzád valo szeretetem hogy reád haragudni tudnék, te vagy az a' kit még gondolatomba se érdekeltenek és a' kinek a' visszont szeretete nélkűl még élni se kiván[n]ék; ezt te jol tudod, és még is elhitted Polikának hogy én reád nehetzellek; azt soha se fogom tenni, okom se leszen reá azt biszonyossan tudom. — Polika által azért nem irtam, mivel éppen akkor vettem leveledet mellyben irod hogy kűldőd a' kis /Csumihoz hassonló/ leánykát, én ezen igazán meg ijedtem, mivel aversiom vagyon minden rut gyermekkel, és azért prima furiamba nem akartam irni. — Még akkor se voltam egésszen le csendesedve mikor tudositattallak szerencsés meg érkezése fellől; meine Furcht war somit übertroffen, és a' rossz lélek reá vitt hogy neked kinyilatkoztassam rajta valo csudálkozásomat és boszuságomat.— De — Kis Jánosként /a' gyermekek bibliotékájába/ Oh fájdalom! A' bűn nem marad bűntetlen, alig tettem fel a' levelet a'