Levél

[105r]
[idegen kézzel, ceruzával bekarikázva: 105]

Kolosvár Julius 28^dikán
1827.

    Kedves Laim!

Már három postával nem irtam neked, ma kipotlom azt a' mit elmulattam, egy igen hosszu levelet akarok irni; még magam se tudom levelemnek tárgyait, mindent ide firkálok a' mi eszembe fog jutni. — Stánczival most igen magános életet folytatunk, Doctor Gyarmatin kivűl senkit nem látunk, velle is csak én tőltőm időmet egy, mind más nap, tiz parthie schachot eljádszúnk rendszerint. Stánczi ugyan jol ellé vette magát a' bor viz cura után, egészen más szint váltot, a' kedve is jobb mint ezelőtt volt; Zaránd Vármegyétől ugy meg ijedt hogy nem vehetem reája hogy még egyszer vellem oda elmennyen. Nekem szűkséges képpen elkellene mennem, Vass szűntelen ir, hogy mennyek mert szőrnyű nagy reménységek mutatkoznak; ő is szeretne már Sz. Gotthárdra jőnni, és még se meri Trestiát oda hagyni a' mig én fel nem váltom. Az én ott létem pedig igen kevesett eszkőzőlhett ki, én beszélni se tudok az oda valo ohláhokkal, azok éngem minden