Levél

[100r]
[idegen kézzel, ceruzával bekarikázva: 100]

Kolosvár Jnius 28dikán 1827.

    Kedes Laim!

Mikor ide meg érkeztem már itt találtam kedves leveledet de nem v[ol]tam abban az álapatban hogy neked reája válaszolhattam volna annyira felujultak bennem minden fájdalmas érzések, egészen elvoltam csűgedve; csak a' hozzatok valo forro szeretetem és annyai hűségem gyermekeimhez, tudott valamennyire ki hozni mélancoliamból. Még most is alig tudtam magamat reá venni hogy irjak, azt se tudom hogy kezdjem levelemet, a' szerencsétlen embernek még a' gondolatya is meg ál.
    Szenvedéseimmel tovább^[1] nem akarlak elszomoritani, inkább azzal a' kedves hirrel megvigasztallak hogy Constance már jobbacskán ván; nagyon elvolt szegény gyengőlve nagy félelmeket álóttam ki miatta, útúnkba; végtére attol féltem hogy élve se hozhatom haza ugy ki fogyott minden erejéből. Hála' Istennek, a' Doctor Szőcs orvoságai után hammar jobban lett, azt reménylem, kevés

^[1] Beszúrva: tovább