Levél

[98r]
[idegen kézzel, ceruzával bekarikázva: 98]

Németi Junius 6dikán 1827.

    Kedves Laim!

Ezelőtt egy héttel Stánczival Dédácsra jőttűnk, már most mennyűnk Tréstiára; itten egy hálo stábot tartánk; képzelheted millyen bus szivvel nézem magamat kőrűl ezekben az űres szobákba. A' kertedet meg jártam mindent a' leg jobb álapotba, kaptam^[1] győnyőrű sok szép uj plántáid vannak 's most majd mind virágoznak. Dosa azt mondta nekem hogy elakarja bocsátani a' kertészt, mivel Utszással nem egyezhetik, de nagyon kár volna őtet addig elkűldeni a' mig más jot hellyébe nem alitasz te magad, mert ha ő elmennyen, bizzonyossan el is fog mindent magával vinni, pedig igen sok szép ritka plántai vannak. — Én most meg kértem a' kertészt hogy

[Pecsét: Az Erdélyi Orsz. Múzeum Könyvtára. Gr. Gyulay-Kuun Cs. Lev.]

^[1] Beszúrva: kaptam