[94r]
[idegen kézzel, ceruzával bekarikázva: 94]
Kolosvár Aprilis 20dikán 1827.
Kedves Laim!
Megkőszőnőm ha minden harmadik negyedik levelemre egyszer fellelsz, azt jol tudva hogy neked Bécsbe annyi a' foglalatoságod és időtőltésed hogy a' legjobb akkarattal se kaphatnál magadnak mindég annyi időt hogy firkálásaimra[1] mindég válaszoly.
Már nekem egészen más; én abba találom legnagyobb distractiomat mikor veled foglalhatom el időmet, és nem is tartoztatthat el ettől az őrőmtől más egyébb mulatság.
Portraitdnak igen megőrvendettem, azt találom hogy igen jol van találva, el tudom órákig nézni és benne győnyőrkődni, Oh! be jol tetted hogy nekem elkűldőtted, Gisa járt legrendessebben a' képeddel; a' hogy meg látya az asztalon, azt mongya: ennek a' madárnak éppen ollyan az orczája mint Onclenek: mi asztán el akartuk vele hitetni hogy belőlled madár lett, ő erre erőssen sirni kezdett, egészen megijedt; még most is valahányszor ellé hozzák néki mindég sir. — Most a' kis Susim is
[1] Javítás.