Gróf Wass Ottilia (Otti)
|
|
| Életrajz: | Írónő, Gyulai Franciska (Fanny) és Wass György lánya. Gyulai Lajos halála után az egyik örökös. "Művelt asszony volt, és nagy nyelvtudással rendelkezett: tudott németül, franciául, angolul és olaszul; költeményeket írt és fordított is. Sokat utazott, Európának csaknem minden nyugati országában, Görög- és Törökországban is járt. Utazásairól hagyatéka nagyszámú képeslapot őrzött meg. Az első világháború alatt karitatív tevékenységet folytatott. Végrendeletében a főtéri házát, amelyen ma is látható a Wass család ősi címere, a berendezéssel együtt az Erdélyi Múzeum-Egyesületre, pacali birtokát a református egyházra, könyvtárát a szászvárosi Kun-kollégiumra hagyományozta. Irathagyatékában - amelyet ugyancsak az Erdélyi Múzeum-Egyesületre hagyott - maradt fenn a Wass család 1744-es grófi diplomája" (W. Kovács András: A cegei Wass család története (16-20. század) Hálózati kiadás: http://adatbank.transindex.ro/vendeg/htmlk/WKA_wass_tortenet_ujkor.pdf.) Szinnyei József adata a szülőkre vonatkozóan téves. Az általa felsorolt munkái Wass Ottiliának: "Költeményeket írt a Sárosy Gyula Albumába (1857.); a Hölgyfutárba (1858-59.); Zilahy Károly, Hölgyek Lantjába. (1866); Munkája: Chopin. Liszt Ferencz után francziából. Bpest, 1873.Irodalom: Vasárnapi Ujság 1877. 45. sz.; Petrik Könyvészete; Faylné-Hentaller Mariska, A magyar írónőkről. Bpest, 1889. 92. l. (Egy költeményét is közli.)" Wass Ottilia arcképe az EME Adattárában: Józsa Judit kerámiaszobra: http://www.3szek.ro/load/cikk/39887/Wass%20Ottilia%20%28Erd%C3%A9lyi%20nagyasszonyok%29 Hász-Fehér Katalin, 2006 |
| Hivatkozások: | |
Dokumentum típusa: Személy