Oláh Miklós munkája: Hungaria et Atila, sive De originibus gentis, regni Hungariae situ, habitu, opportunitatibus et rebus bello paceque ab Atila gestis először Bázelben jelent meg 1568-ban, majd Bécsben 1773-ban.

(Oláh Miklós: Hungária, S. a. r., az előszót és jegyzeteket írta Szigethy Gábor, Budapest, Neumann Kht.)

A jelzett hely magyarul: "Visegrád mezőváros, melyet a németek Plintenburgnak neveznek, Budától nyugatra fekszik öt mérföldnyire, a Duna partján alapították egy hatalmas, hiúzokat és egyéb vadakat ne­velő erdős hegy lábánál. A helység kelet felé néző oldalán áll az ott emelt mondhatatlan szép fekvésű és pazar kiállítású királyi palota, amely termeivel és más épületeivel, amelyek valóban rászolgálnak a királyi névre, kiemelkedő alkotás, hiszen egymagában négy királynak, kíséretükkel, ahogy most mondják, tisztviselőik­kel együtt ugyanabban az időben kényelmesen biztosíthat vendéglátó otthont: azt mondják ugyanis, hogy van benne vagy háromszázötven szoba, sőt több is. A kapuja a Dunára nyílik, mely tőle itt kb. kétszáz lépésnyi távolságra folyik; erre a közbenső területre, mely a város és a kapu között fekszik, füzest ültettek. A palota másik, keleti oldalánál szőlővel és gyümölcs­fákkal pompázó kert van. A kapun belépőnek először egy tágas térség ötlik a szemébe, mely mindenfelé zöldell és mezei virágokkal pompá­zik. A kaputól száz-egynéhány lépésnyire beljebb lépcső kezdődik, szegletes kövekből, szélessége hét vagy nyolc öl, ma­gassága viszont kb. negyven lépés. Itt négyszögletes függőudvar van, bolto­zatokra, il­letve borospincékre támaszkodik, s épült királyi költséggel, ezek tága­sak és szépek; hasonlóan négyszögletes kövekkel van fedve, s rajta egyenlő távolságban egymástól hársfákat ültettek, ezek illata tavasz­időben mindent el­áraszt, és látványuk is igen kellemes. A kellős köze­pén remekbe készült forrás­kút emelkedik, vörös márványból faragták, a múzsák alakja domborodik rajta, s a csúcsán egy Cupido-szobor márványtömlőre telepedve nyomja ki a jóízű, hideg vizet, mely a szomszéd hegyen fakadó forrásból vezetéken jut el ide, és zenés csobo­gással szökik csöveiből egy márványkádba, majd onnan egy kerek me­dencébe. Ebből a kútból, a híres Corvin Mátyás király parancsára – az ő műve minden építkezés, melyet itt elmesélek – diadalünnepei idején bor folyt, ahogy az idősebbektől hallottam, hol fehér, hol vörös; fen­tebb, a hegy lábánál engedték bele ügyesen a vezetékbe. Ezen a helyen szokott a király maga is ta­vaszi és nyári napokon a virágzó fák között napfürdőzni, levegőzni és ebé­delni, sőt néha követeket is fogadott itt, illetve válaszolt nekik.” (Oláh Miklós: Hungária, S. a. r., az előszót és jegyzeteket írta Szigethy Gábor, Budapest, Neumann Kht., VI. fejezet eleje.)

Hász-Fehér Katalin, 2011. 06.