Frimont Péter
1798 -

Életrajz:

FRIMONT PÉTER FERENC (szül. 1798. május 21), cs. kir. vadász-alezredes, Gr. Gyulay Karolina (Lotti) férje. 1830-ban kötöttek házassá­got, 1837-től azonban külön éltek, mert Frimont Péter könnyelmű, adosságokat halmozó életet élt.

Eredete: Frimont János gróf fivérének, Frimont Tamás Máriának (szül. 1767. április 28.) fia.

A Frimont család története:

A család Lotharingiából származik: honnan Péter-Ferencz alezredes a XVIII. században Ausztriába telepedett le s birodalmi nemességre emeltetett. Fia, Frimont Domokos volt, francia őrnagy, s az ő fia volt Frimont János Mária, későbbi generális:

Johann Maria Philipp Frimont (1759–1831); a napóleoni háborúk idején közhuszárként lépett a hadseregbe, és innen szerezte meg katonai képességei által a legmagasabb rendű fokozatokat, kitüntetéseket és jutalmakat. Az évtizedek során lovassági tábornoki rangot, hercegi címet és uradalmakat kapott jutalmul. 1808-ban I. Ferenc az egész családot ausztriai bárói rangra emelte. 1819-ben Frimont János és családja Nagyvárad környékén, Újpalotát, Szurdokot, Kopacselt, Szent Jánost kapta jutalmul. Ő építtette – fogadalomból egy szerencsés kimenetelű csata emlékére az újpalotai római katolikus templomot. 1828-ban osztrák grófi rangot és további birtokokat nyert Biharban, többek között Palotát, innen kapta a „palotai gróf” nevet. 1831-ben nevezték ki az udvari haditanács elnökének. Neje Mitterpacher Katalin volt (1809-ben vette nőül), gyermekeik: Albert és Teodora 1833-ban magyar grófi rangot nyertek. Teodora Lónyay András (1802–1863) neje lett.  

A történet és a fogadalom, mely miatt Frimont János a templomot építtette, Tabéri Géza cikkében olvasható: „a palotai gróf a villachi lovasrohamban tett fogadalmat. Sebesült lova kibukott alóla, s Frimont csak úgy menekült meg a fölötte átvágtató franciák eltiprásától, hogy szorosan odatapadt vergődő paripájának hasa alá. A halál szárnyának suhogása közben fogant meg akkor elhatározása: olyan oltárt emelni valahol a magyar rónán Szent Antalnak, hogy csodájára járjanak a késő nemzedékek. (…) Az asszimilált magyar palotai grófra mindössze egy csöndes tragédia tartozik. Az, hogy ő, aki lelkében teljesen magyarrá vált a csatatereken, aki a svábajkú Újpalotára azzal a kikötéssel hagyta a maga építette templomát, hogy abban a pap minden másodvasárnap addig is magyarul végezze az istentiszteletet, ameddig a nyáj teljesen el nem sajátítja édes anyanyelvünket, hogy ő, aki hadügyminiszter korában Bécsből segítette adományaival a vergődő magyar színészetet, ő, Frimont János sohasem élvezhette huzamosabban a bihari magyar életet.” (Tabéry Géza: Egy elfelejtett bihari gróf, Új Idők,  1941.)

Irodalom:
Nagy Iván: Magyarország családai, III. k., Pest, 1858, 278–279.
Ifj. dr. Reiszig Ede: Bihar vármegye nemes családjai, 1901.
Tabéry Géza: Egy elfelejtett bihari gróf, Új Idők,  1941.

Hász-Fehér Katalin, 2011. 05. 31.


Hivatkozások:


Dokumentum típusa: Személy