Báró Nopcsa László
1794 - 1884

Nopcsa László (1794—1884), Hátszegi nemes, Hunyad megyei főispán.

A szóbeszéd a hátszegi álarcos rablóvezérrel azonosította, akiről Jókai később, a Szegény gazdagok című regényében állítólag a Fatia Negra alakját mintázta. Az 1850-es évek elején az álarcos rablóvezér eltűnt, visszavonult, s ezt azzal magyarázta a korabeli erdélyi közvélemény, hogy bátyja, Nopcsa Elek 1852-ben beadta folyamodását, 1855-ben pedig megkapta az osztrák bárói címet. Ezt gyermekeivel együtt maga Nopcsa László is felvehette, így rablásaival feltehetően nem akarta kockáztatni a rang elveszítését.Ha igaz a szóbeszéd, melyre egyébként hiteles forrásokat nem tárt fel a kutatás, de az utalásokból, nyilatkozatokból igen valószínűnek látszik, akkor Gyulay már a „megszelídült”, immár törvényes életet folytató rablóvezérrel kényszerült egy kocsiba.

Fanyalgó megjegyzései Nopcsa Lászlóra azonban nemcsak ebből a tényből eredhetnek, hanem a Nopcsa családnak a szabadságharcban tanúsított magatartásából is. A család oláh származású volt, de magyar nemesnek vallották magukat, a 19. század első felében Hunyad megyei főispáni és erdélyi főkancellári tisztségeket is betöltöttek. 1848-ig maga Nopcsa László is főispán volt, de a szabadságharc kitörésekor, az oláhok balázsfalvi gyűlésén – lemondva főispáni hivataláról – Vaszilie néven a román forradalmi tanács tagja lett, a későbbiek során pedig hol az osztrák, hol a magyar, hol a román oldalra állt. Korabeli vélemények szerint az udvar beépített embere volt. A magyar seregek bosszúból felégették a keleti kényelemmel és pompával berendezett zámi kastélyát.[1]

[1] Forrás: Téglás Tivadar: A százéves Szegény gazdagok néhány kérdéséhez, ItK 1960/2, 235–240.

Hász-Fehér Katalin, 2011. 02.