Pataky Mózes
1786 - 1815

Író, házi tanító, műfordító. 1809-től haláláig az ifj. Wesselényi Miklós nevelője. Ifjabb éveiben lefordította Goethe Egmontját és Schiller Don Carlosát. Tanítványa apjaként szerette Patakyt, halála után a Wesselényi kriptában temetette el.

Kapcsolatukról: Váczy János, Wesselényi Miklós ifjúsága, ErdMuz, 1904/1, 1–15.,  1904/2, 61–75., 1904/3, 132–146.

(Szabó Ágnes)

Pataki Mózes (1786–1815); Tőkés János ajánlására került Zsibóra, ott évekig segédnevelő volt Tőkés mellett. 1806. június végén vette át az ifjú Wesselényi nevelését, amikor Tőkés három évre külföldre – Bécsbe és Párizsba utazott. A Kazinczyval és Cserei Farkassal is jó barátság­ban, levelezésben álló Tőkés 1809. január 8-án tért vissza Zsibóra, és ebben az évben ismét ő volt a nevelő. Azon­ban az év végén az idősebb Wesselényi Miklós, akinek indulatossága közis­mert volt, olyan erősza­kosan kaszabolta össze kardjával, hogy Tőkés szinte menekülve hagyja el Zsibót. Pataki Mózes ekkor vette át újra a nevelői állást, és 1815-ig, haláláig ő maradt az ifjú Wesselényi Miklós mellett. Vö.: Sándor Imre: Magyarosi Tőkés János, Báró Wesselényi Miklós első nevelője, Második, be­fejező közlemény, Erdélyi Múzeum, 1911, 5. sz., 275–278.

Pataki szerzője volt az Erdélyi Muzéumnak, fordította Goethétől az Eg­mont és Schillertől a Don Carlos c. drámát. 1814-ben Döbrenteivel és Wesselényi Miklóssal együtt látogatták meg Kazinczyt. 1815-ben, korai halála után Wes­selényi Miklós Zsibón a családi sírboltba temet­tette.

Névváltozat: Pataki

Hász-Fehér Katalin, 2011. 06.