Báró Wesselényi Miklós
1796 - 1850

Idősebb Wesselényi Miklós (1750–1809) és Cserey Ilona (1754–1831) fia. Főúr, a reformkori főrendház tagja, az ellenzék vezére, színműfordító. Közszereplése az erdélyi 1813–1817 közötti ínség idején kezdődött, amikor éhező tömegeket étkeztetett saját költségén több erdélyi főnemessel együtt. 1820-ban ismerkedett meg Széchenyi Istvánnal, akivel 1822-ben nyugat-európai körutazást tett. Franciaországból és Angliából újdonságnak számító mezőgazdasági eszközöket, technikákat hozott haza, hogy modernizálja zsibói birtokát. Az 1834-es országgyűlés után az erdélyi és magyar királyi táblák perbe fogták, egyrészt kőnyomdája miatt, amelyben az országgyűlés tárgyait kinyomtatta, másrészt az örökváltság ügyében a szatmár vármegyei gyűlésen mondott beszédéért. A perben Kölcsey Ferenc védelmezte. Elítélése előtt, 1838-ban a pesti árvíz károsultjait támogatta. Fogságát a budai várban, majd önkéntes száműzetésben, Gräfenbergben töltötte, ahol egyre súlyosbodó szembetegségét is gyógyíttatta. 1848-ban hazatért, de korábbi tekintélyes pozícióit már nem sikerült visszaszereznie, ezért újra visszatért Gräfenbergbe. 1850-ben újra haza akart térni, de útközben megbetegedett és meghalt. Jelentős érdemeket szerzett a selyemhernyó- és a lótenyésztés terén, valamint a zsibói gazdaság fejlesztésében.

(Szabó Ágnes)