Gróf Bethlen Elek
1777 - 1841

Bethlen Pál és Kemény Krisztina fia. Az erdélyi felkelő nemesség egyik őrnagya, Miksa főherceg hadsegédje, 1835-től az erdélyi királyi főkormányszék tanácsosa. Már tanuló éveiben Göttingában kezdett érdeklődni az Erdélyi Magyar Nyelvművelő Társaság iránt. Az erdélyiek munkáját Németországban több helyt ismertette, valamit levélben felajánlotta szolgálait Aranka Györgynek. Németországban megismerkedett Herderrel, Klopstockkal, Schillerrel, Wielanddal. Vígjátékokat fordított, foglalkozott magyar történelemmel, diplomatikával és közgazdasággal. Munkái magyar, latin ill. német nyelven a Hasznos Mulatságokban, a Hon és Külföldben és Hormayr Archivjában jelentek meg. Kevés műve jelent meg nyomtatásban, kéziratban maradt pl. göttingai vagy koppenhágai útinaplója 1795–1797-ből, emlékiratai az erdélyi insurrectióról 1809–1810-ből. Erdélyről szóló, legtöbbet  hivatkozott munkája: Ansichten von Siebenbürgen (Pest, 1818)

Irodalom:

Ferenczi Zoltán, A kolozsvári színészet és színház története, Kolozsvár, 1897, 77–80.

Jancsó Elemér: A kolozsvári Nemes Jádzó Színnek felállítása. (Gr. Bethlen Elek levele 1793. márc. 13-ról Aranka Györgyhöz.) In: Pásztortűz, szerk, Vásárhelyi Z. Emil, 1942/12., 543–544. és 1943/1., 86.

Iván Ede: Egy erdélyi főúr a német klasszikusok társaságában, VU, 1910/7, 145–148.

(Szabó Ágnes)