Báró Vay Miklós
1756 - 1824

Császári és királyi kamarás, dandártábornok. 1762 körül a sárospataki kollégium diákja, 1776-ban kezdte meg hadi tanulmányait a bécsi akadémián és felvételt nyer a bécsi Koronázott Reményhez szabadkőműves páholyba, ahol 1781-ben már mesterként jegyezték. Baráti kapcsolatot tartott fenn a bécsi magyar testőrírókkal, Báróczi Sándor (1737–1809) egyik legjobb barátja lett. 1779-ben tanulmányai befejezése után Aradra helyezték és alhadnaggyá nevezték ki. 1781-től Észak-Csehországban szolgált. 1783-ban bárói címet kapott II. Józseftől, ennek köszönhetően a Vay-család protestáns ága is felemelkedett az arisztokrácia közé. 1784-től Németalföldön, majd ismét Csehországban és Szlavóniában szolgált. 1785–1788 között franciaországi és nagy-britanniai körutat tett. 1787. november 22-én a Royal Society felvette tagjai közé, így Köleséri Sámuel (1729) és Podmaniczky József (1780) után ő lett a brit tudós társaság harmadik magyar tagja. Londoni tartózkodása idején találkozott Széchényi Ferenccel. 1804-től a Tisza- és Körös-vidék folyószabályozásának királyi biztosa. Angliából korszerű gépeket és technikákat hozott haza, hogy fejleszteni tudja gazdaságát. Felesége: Adelsheim Johanna (1776–1863).

Irodalom:

Szakály Orsolya: Egy vállalkozó főnemes, Vay Miklós báró (1756–1824), Bp., 2003.

Szakály Orsolya, A brit-magyar kapcsolatok egy ismeretlen fejezete, báró Vay Miklós londoni küldetése 1790-ben, Századok, 2005/5, 1207–1232.

Kazinczy Ferenc, Magyar Pantheon, Életrajzok és életrajzi jegyzetek, kiad. Abafi Lajos, Bp., 1879., 266–278.

(Szabó Ágnes)