Gál Sándorné Benkő Polixéna
1830 - 1867

Életrajz:

Gál Sándorné – (megh. Budapesten, 1867-ben, élete 37. évében)  A szabadságharc honvéd vezérőrnagyának, Gál Sándornak neje. Gál Sándor 1817-ben született, és Olaszországban hunyt el 1866. jún. 17-én (más dátumok, az 1858, vagy 1871 tévesnek bizonyultak, ld. Demeter Lajos: Gál Sándor-levelek a Székely Nemzeti Múzeumban, Határvidék 1762–1918, 2, szerk. Demeter Lajos, Sepsiszentgyörgy, 2006, 7–34.). Gál Sándor 1840 és 1846 között az apja által tiltott szerelmi viszonyt folytatott Potoczki István örmény kereskedő nevelt lányával, Jakab Máriával, akitől 1846. ápr. 19-én fia született. A lányt végül nem vette feleségül, de Árpád fiát elismerte. (Ld. Demeter Lajos, i. m., 15.) 1848-ban már nős volt, neje Benkő Polixéna volt. Fiát Potoczki István nevelte, az azonban fiatalon hunyt el, 1874-ben.

Gál Sándornéról Gyulay Lajos „özvegyként” beszél, de az adatok alapján férje ekkor még élt, noha korábban egyszer már halálhíre kelt. Robert J. Evans a következő életrajzot adja róla: „Csíkszentgyörgyi Gál vagy Gaál Sándor (1817–1866 vagy '71) az osztrák hadseregben szolgált, azután 1848–49-ben mint az első székely honvédezred parancsnoka, később tábornok, forróvérű és némiképp meggondolatlan vezérként tűnt ki. Emigrációjában Hamburgban, majd Londonban élt, és Kossuthot képviselte egy ideig Konstantinápolyban. 1860-ban került Olaszországba, ahol csatlakozott Garibaldihoz és szakított Kossuthtal. Az 1850-es évek végétől feleségétől külön élt, és mint elmebeteg halt meg.” (Robert J. Evans, Linda White és Gál Polixéna, Aetas 1995/4, 71–100.)

Gál Polixéna lánykori neve Benkő Polixéna, és 1848-ban ment férjhez Gál Sándorhoz. Házasságuk az 50-es évek végére, a londoni emigráció során megromlott, Gál Sándorné anyjával együtt  hazaköltözött. Londoniismerősének, Linda White-nek írott leveleiből lehet tudni, hogy a Székelyföldön (Alcsernátonban) és Pesten élt. A közvélemény és maga Gál Sándorné is úgy tudta, hogy férje 1858-ban elhunyt. Robert J. Evans erről a következőket írja: „1858. május 26-án közölte a londoni Times a haláljelentést, amely így szólt: »az elmúlt március havában, tengeren, hajózás közben Alexandria felé, Gál Sándor ezredes, erdélyi hadosztálytábornok az 1848-49-iki magyar forradalmi honvédségben«. Ennek az értesülésnek és további hasonló tanúságoknak a birtokában, Poli igyekezett meggyőzni a hatóságokat özvegységéről (11, 14. szám). A nagyszebeni tartományi kormányzó azonban kétségbe vonta állítását, és tudakozódások után megállapíthatta, hogy Gál mégsem halt meg, hanem Konstantinápolyban tartózkodott. Kempen báró, az osztrák rendőrség főparancsnoka, perbe akarta fogni Polit csalás miatt, de elállt ettől a tervtől, miután Erdélyből azt jelentették, hogy a vád bizonyíthatatlan; elfogadta azon javaslatukat, hogy egyszerűen tudatni kell Polival férje törökországi tartózkodását (14–15. szám).” (i. m., 73.)

Erdélybe való visszatértük után Gál Sándorné édesanyjával, Benkőné Borbálával szigorú rendőrségi megfigyelés alatt állt, csak 1859-ben engedélyezték számukra a Pestre költözést, ahol a Váci utcában béreltek lakást. Magaviseletük alapján ekkor felszabadultak a megfigyelés alól.

Polixéna anyjának neve árkosi Benkő Lajosné, szül. nagyajtai Cserey Borbála. Testvére volt Cserey Ignác (1807–1897) honvédezredesnek, Cserey Lajos (1798–1851) székely huszárőrnagynak és Cserey Elek alkirálybírónak, aki 1848-ban felsőházi tag volt. Anyja neve és rokonsága magyarázhatja a Cserey Gábor mint rokon esküvőjén való részvételt, Cserey Gábor ugyanis Cserey Elek fia volt, vagyis Gál Sándorné unokafivére.

Hász-Fehér Katalin, 2018. márc. 15.


Hivatkozások:


Dokumentum típusa: Személy