Gróf Kornis Klarissza (Károlyi Edéné)
1834 - 1906

Életrajz:

Kornis Clarissa (Klarissza) grófnő – göncruszkai grófnő (Dicsőszentmárton, 1834. febr. 28.–Abbázia, 1906. dec. 10.), göncruszkai Kornis Mihály és iktári Bethlen Katalin lánya. Károlyi Ede gróf neje, esküvőjük 1851. márc. 1-jén volt. Gyermekeik: Károlyi István (1853–1854), Károlyi Georgine (1852–1878) és Károlyi László (1859–1936). Számos közéleti és jótékonysági kezdeményezésben vett részt, 1865-ben a pesti első bölcsöde elnöknője, 1870-ben az egyik alapítója volt a Budapesti Gyermekmenhely Egyletnek.

Részt vett az 1859-ben tartott Kazinczy-ünnepélyen, ő koszorúzta meg Kazinczy sírját. A tudósító a következőképpen írta le alakját:

„A bizottmány b[áró] Sennyey Pál elnök ur által vezéreltetve Károlyi Edéné Kornis Klarissza grófné elé járul, hogy ő méltóságát a koszoruzás szertartásának teljesítésére fölkérje, melyre a nemes grófnő a bizottmány által előlegesen is megkéretett, s szives készséggel megigérkezett. Károlyi István gróf menye, kisérete sorából előlép, szerényen, de honleányi kötelessége érzetében egész készséggel. Fölemeli kerek kis kalapja fátyolát s előttünk áll a magyar főrangu nő ki nem ősei czimerétől kölcsönzé nagyságát bár ereiben Erdély fejedelmeinek vére él; ki nem a vak sors szeszélyes kezének köszöni magas állását melyet nemzetünk társadalmi terén elfoglal. Isten s a természet áldó keze ajándékozá meg oly kül alakkal, mely mélyen érző hű magyar szivének, s nemes lelkének isteni kézzel irott, élethű ajánló levele legyen; hogy kitünjék százezrek fölött, mint tiszta hold a kisebb égi tüzek közől. Magas termetének tartása nemes, de büszkeségnek árnyéka sincs. Bájoló szép arczán kegyelet,  szemében köny ragyog. Izlésteljes magyar köntöse ünnepélyes, de csillogó fény, hiuság, pipere vele nem egy uton jár. Oldala mellett hat csinosan öltözött paraszt leány a szomszéd Hosszuláz községből,  kiknek nagyapja még sváb települő volt, atyja pedig már tiszta magyar ajku s érzelmü derék magyar földmives, kik maguk keresék fel az alkalmat, hogy hazafiui hű érzelmöket nyilvánithassák. S vajha nemzetünk valamennyi urnője és valamennyi földmivese láthatá és hallhatá a varázshatást, melyet e jelenet gyakorolt minden jelenlevőre. Egyetlen szózat hallatszik »le a kalappal« s mint büvös vessző illetésére, minden fő fedetlen áll A kitünő nemes alak vallásos kegyelettel térdre bocsátkozik a sir előtt; leteszi borostyánból mesterileg kötött, a radványi üvegház legszebb virágival diszitett koszoruját, s nyári szellő enyhitő fuvallatánál gyöngédebb hangon szólitja a svábfalusi csinos fiatal leányt, Mercz gazda leányát: »jőjj mellém leányom s tedd enyém mellé koszorudat«. A grófnő imára összetett kezekkel állott a sir fölött, s látszik, hogy lelke hálát mond az örök éltü halottnak, imát mond a hazáért. És ha a nő legszebb erénye, a szendeség megengedi, hogy ezen imádkozó tartásának magyarázatát szavakban fejezzem ki, azt kell vala hinnünk, hogy hazánk nemtője állott meg a sir fölött, hogy jutalmat nyujtson az érdemnek, áldást mondjon a hazára, s e nemzet fiai előtt föltárja a jövendő leplét, hogy megmutassa a révpartot, mely felé kell törekedniök, ha nemzetiségünk vészek által hányatott hajóját biztos kikötőbe kivánják juttatni. Azonban, hogy a nemeslelkü honleány érzelmeit a jelenlevő közönség minden ékes szónoklatnál tisztábban megérté, arról a legkeményebb férfi arczokról legördülő könyek, az ezer meg ezer kalap s kendő lobogtatása s viharos éljenzések fényes tanubizonyságot tesznek. Még az éneklő ifjuság is felszökik a számára rendelt padokról, látni akar, és feledi énekét, feledi kötelességét s hangja az átalános örömkifejezésbe s éljenzésekbe vegyül. – Ha Kazinczy Ferencz föltámadhat sirjából, s maga előtt látja e nemtőt koszorujával; a minő ifju szivü imádója volt ő a női erényeknek s kellemeknek még késő vénségében is, az ő lánglelke előtt ily kezekből e jutalommal a világ minden érdemkeresztje rendszalagja s kincse föl nem ér. Es ha van még költő, s valódi művészi ecset e hazában, ha ez ünnepélyek alkalmával az ország különböző részeiben készitett dolgozatokat egy albumba összeszedik, abból e festői jelenetnek hiányzani nem szabad.”

A Kazinczy sírja felett tartott évszázados ünnepély, Széphalom, 1859. dec. 30 = Politikai Ujdonságok, szerk. Pákh Albert, Pest, 1860. jan. 12., 2. sz., 23. old.


Hivatkozások:


Dokumentum típusa: Személy