Budai hegyek magyar elnevezése |
|
Megjegyzés: | Döbrentei Gábor a Honderűben 1844-ben egy cikksorozatot tett közzé a következő címmel: Visszamagyarosítás Pesten. Buda város közgyűlése („bizottmánya”) 1847. júniusában elfogadta a Pest környéki nevek magyarosítását. Döbrentei 56 nevet javasolt. 1847. június 19-én ünnepélyes dűlőkeresztelőt tartottak. Ennek emlékére kapta az említett kelyhet, mely a jelenlegi feljegyzés szerint Gyulay Lajos birtokába került. Ld. Bővebben: Vértesy Miklós: A budai hegyvidék nevei és Döbrentei Gábor, Budapest, 1972/2. Összefoglaló ismertetés: Stefka István: Hogyan lett a Saukopfból Disznófő?, Magyar Nemzet, 2006, aug. 3. Bővebben idézünk a cikkből:
Döbrentei Gábor „hosszas történelmi, levéltári kutatások alapján javaslatot készített Buda tanácsa részére csaknem ötven hegyvidéki dűlő, hegycsúcs és forrás átkeresztelésére. Az új magyar nevekről készült javaslatokat a tanács 1847. június 17-i ülésén jegyzőkönyvbe vette, és ellenszavazat nélkül elfogadta. Döbrentey Gábor nem elégedett meg ezzel az aktussal, hanem a természetben rendezett nagyszabású keresztelővel is emlékezetessé akarta tenni a polgárság számára ezt az eseményt.
Erre a legalkalmasabb helyet a budai hegyvidék központjában, a Zugligetben, a régi kereskedelmi út mellett meghúzódó Vadászudvarban látta, aminek helyére épült később, a millennium idején, 1896-ban a ma is működő általános iskola. Erről az eseményről az Életképek 1847. június 23-i száma így tudósított: »A Vadászudvarnál nagys. Döbrentey Gábor királyi tanácsos úrtól magyar szívességgel fogadott minden rangú s színű vendég déli egy óra után zenekíséret mellett (Egressy jeles bandája, Erkel Hunyadijának egyik megragadóbb dallamát játsszá) fölsétáltak a Himmel, az átkeresztelt Tündérhegy gyönyörű kilátású hegyoromra, hol a fenntisztelt tanácsos úr megkezdé a hegyeknek Buda város köztanácsában is egyhangúlag helybenhagyott ezentúli neveiket felolvasni…« E méltó ünneplés után a Vadászudvarnál Döbrentei százötven embert látott vendégül gazdagon terített asztalnál ízletes ebédre.
Melyek voltak ezek a németről magyarra átkeresztelt nevek, amelyek érintették a mai I., II., III., XI. és XII. kerületet, szinte az egész budai oldalt? Siklóssy László Svábhegy-könyvéből érdemes csemegézni, hiszen közli a teljes névsort. Így: Rézmál, Szemlőhegy, Vérhalom, Mátyáshegy, Árpádorom, Törökvész, Pasarét, Nyék, Kurucles, Bátorhegy, Bátoralja, Ferenchalma, Virradó.
A Pozsonyi hegynek (a mai János-hegynek) külön története van. Ugyanis Döbrentei idejében a budapesti svábok először Pressburger Bergnek nevezték, mert állítólag tiszta időben a hegyoromról Pozsony várát lehetett látni. De használták már ekkor a Joannesberg elnevezést, amit Döbrentei aztán János-hegynek keresztelt. Egyes kutatók – Salamin András helytörténész szerint – a János-hegy elnevezést a hegyen állott Szent János-szoborra vezetik vissza, míg mások szerint Hunyadi Jánostól kapta a nevet, aki ezen a környéken vadászott. Aztán a további nevek: Vajdabérc, Virányos és Zugliget. A Virányos német neve előzőleg Sauwinkel volt, egyébként ezt a területet a vaddisznók jó dagonyázóhelyének ismerték. A Zugligetet előzőleg Auwinkelnek hívták. A Disznófő-forrás (Saukopf – disznófej) azért kapta a Mátyáscsurgó elnevezést, mert Döbrentei Mátyás királynak akart ezzel emléket állítani, aki vadászatai alkalmával a forrásnál töltötte pihenőidejét. Ennek ellenére a népnyelv nem használta a Mátyáscsurgó nevet, megmaradt a Disznófőnél.
Viszont Döbrentey Tündér-hegy névjavaslatát (a korábbi Himmel, am Himmel – égen, a mennyben) az utókor hamar befogadta. Majd folytatódnak a magyar nevek, mint a Hunyadorom, Istenhegy, Hajnalos, Táboros, Vezérhalom, Bélakút, Nádorkút, Svábhegy. A Táboros, addig Rothe Lacke az Istenhegy déli és rétekkel vegyes erdősége volt, és annak emlékezetére kapta a nevét, hogy a Budavár ostromára szövetkezett segédnép táborai eddig terjedtek.
Nagy vihart váltott ki a német lakosság körében 1847-ben a Sváb-hegy (Schwabenberg) nevének átváltozása Isten-hegyre. Ugyanis az itt táborozott svábok emlékére született ez a név, amikor is Károly lotharingiai herceg 1686. szeptember 2-án este hat órakor hat ágyút elsütvén adta meg a jelet a törökök elleni utolsó rohamra, Buda elfoglalására. Mindezt tetézte a Kis-Svábhegy (Kleiner Schwabenberg) átnevezése Sváb-hegyre. Döbrentei Gábort szakmailag kritizálták a kortársai is, mert az Isten-hegy a Sas-hegy korábbi neve volt. Az idő aztán mindent megoldott, mert nem maradt sokáig ez az elnevezés sem. Széchenyi István 1860-ban meghalt, és a nagy magyar tiszteletére a Sváb-hegy, vagyis az akkor hivatalosan Isten-hegy egy részét (délnyugati magaslatát) Széchenyi-hegyre keresztelték a városatyák. Az innen keletre fekvő terület kapta az Isten-hegyet, de megmaradt a Sváb-hegy elnevezés is, ami a régi Sváb-hegy közepére esett. A Bélakút előzőleg Königsbrunn volt, de a végső forrásnév változata IV. Béla király tiszteletére született, aki e tiszteletet a budai kézművesek támogatásával érdemelte ki. A Nádorkút története is érdekes. A forrás állítólagos felfedezőjének, Eberhard von Eveling törzsorvosnak a tiszteletére korábban a Doktor-kút, Orvos-kút, Doktorbründl nevet kapta. Ezek helyett Döbrentei József nádor tiszteletére a Nádorkút elnevezést javasolta, amit el is fogadtak. Mára a köznyelvben a Város-kút elnevezés az ismeretes, de a helyiek tudják, hogy eredetileg a Nádorkút nevet kapta.
A magyarosításnak persze nincs vége, mert ekkor születtek azok a területnevek is, mint a Németvölgy, Sasad, Sashegy, Kelenföld, Kelenbérc, Előmél, Csillebérc. Egyébként a Csillebérc német neve Kukukberg volt. Döbrentei csodálatosan szép hangzású neveket alkotott, vagy a régi oklevelekből bányászta ki, keltette életre például a Dobogó, Örsöd, Kőérberek, Petneházyrét, Szépvölgy, Csatárka, Zöldmál, Pálvölgy, Kútvölgy, Farkasvölgy, Mártonhegy, Otbánhegy, Naphegy, Vigadomb, Gazdagrét, Hosszúrét, Madárhegy, Határrét, Spanyolrét, Péterhegy, Istenkút és Meződomb nevet.” Hász-Fehér Katalin, 2011. 06. |
Hivatkozások: |
Dokumentum típusa: Egyéb jegyzet