Budai hegyek magyar elnevezése

Megjegyzés:

Döbrentei Gábor a Honderűben 1844-ben egy cikksorozatot tett közzé a következő címmel: Visszamagyarosítás Pesten. Buda város köz­gyűlése („bizott­mánya”) 1847. júniusában elfogadta a Pest környéki nevek magyarosítását. Döbrentei 56 nevet javasolt. 1847. június 19-én ünnepélyes dűlőkeresztelőt tartottak. Ennek emlékére kapta az említett kelyhet, mely a jelenlegi feljegyzés szerint Gyulay Lajos birtokába ke­rült. Ld. Bővebben: Vértesy Miklós: A budai hegyvidék nevei és Döbrentei Gábor, Budapest, 1972/2. Összefoglaló ismertetés: Stefka István: Hogyan lett a Saukopfból Disznófő?, Magyar Nemzet, 2006, aug. 3. Bővebben idé­zünk a cikkből:

Döbrentei Gábor „hosszas történelmi, levéltári kutatások alapján javas­latot készített Buda tanácsa részére csaknem ötven hegyvidéki dűlő, hegycsúcs és forrás átkeresztelésére. Az új magyar nevekről ké­szült javaslatokat a tanács 1847. június 17-i ülésén jegyzőkönyvbe vette, és ellenszavazat nélkül elfogadta. Döbrentey Gábor nem elégedett meg ezzel az aktussal, hanem a természetben rendezett nagyszabású ke­resztelővel is emlékezetessé akarta tenni a polgárság számára ezt az eseményt.

Erre a legalkalmasabb helyet a budai hegyvidék központjában, a Zugli­getben, a régi kereskedelmi út mellett meghúzódó Vadászudvar­ban látta, ami­nek helyére épült később, a millennium idején, 1896-ban a ma is működő álta­lános iskola. Erről az eseményről az Életképek 1847. június 23-i száma így tu­dósított: »A Vadászudvarnál nagys. Döbrentey Gábor királyi tanácsos úrtól magyar szívességgel fogadott minden rangú s színű vendég déli egy óra után zenekíséret mellett (Egressy jeles bandája, Erkel Hunyadijának egyik megraga­dóbb dalla­mát játsszá) fölsétáltak a Himmel, az átkeresztelt Tündérhegy gyö­nyörű kilátású hegyoromra, hol a fenntisztelt tanácsos úr megkezdé a hegyek­nek Buda város köztanácsában is egyhangúlag helybenhagyott ezentúli nevei­ket felolvasni…« E méltó ünneplés után a Vadászudvar­nál Döbrentei százöt­ven embert látott vendégül gazdagon terített asz­talnál ízletes ebédre.

Melyek voltak ezek a németről magyarra átkeresztelt nevek, amelyek érintették a mai I., II., III., XI. és XII. kerületet, szinte az egész budai oldalt? Siklóssy László Svábhegy-könyvéből érdemes cseme­gézni, hiszen közli a teljes névsort. Így: Rézmál, Szemlőhegy, Vérhalom, Mátyáshegy, Árpádorom, Tö­rökvész, Pasarét, Nyék, Kurucles, Bátorhegy, Bátoralja, Ferenchalma, Virradó.

A Pozsonyi hegynek (a mai János-hegynek) külön története van. Ugyanis Döbrentei idejében a budapesti svábok először Pressburger Bergnek nevezték, mert állítólag tiszta időben a hegyoromról Pozsony várát lehetett látni. De használták már ekkor a Joannesberg elnevezést, amit Döbrentei aztán János-hegynek keresztelt. Egyes kutatók – Salamin András helytörténész sze­rint – a János-hegy elnevezést a he­gyen állott Szent János-szoborra vezetik vissza, míg mások szerint Hu­nyadi Jánostól kapta a nevet, aki ezen a környé­ken vadászott. Aztán a további nevek: Vajdabérc, Virányos és Zugliget. A Vi­rányos német neve előzőleg Sauwinkel volt, egyébként ezt a területet a vad­disznók jó dagonyázóhelyének ismerték. A Zugligetet előzőleg Auwinkelnek hívták. A Disznófő-forrás (Saukopf – disznófej) azért kapta a Mátyás­csurgó el­nevezést, mert Döbrentei Mátyás királynak akart ezzel emlé­ket állítani, aki va­dászatai alkalmával a forrásnál töltötte pihenőidejét. Ennek ellenére a népnyelv nem használta a Mátyáscsurgó nevet, meg­maradt a Disznófőnél.

Viszont Döbrentey Tündér-hegy névjavaslatát (a korábbi Himmel, am Himmel – égen, a mennyben) az utókor hamar befogadta. Majd folytatódnak a magyar nevek, mint a Hunyadorom, Istenhegy, Hajnalos, Táboros, Vezérhalom, Bélakút, Nádorkút, Svábhegy. A Tábo­ros, addig Rothe Lacke az Istenhegy déli és rétekkel vegyes erdősége volt, és annak emlékezetére kapta a nevét, hogy a Budavár ostromára szövetkezett segédnép táborai eddig terjed­tek.

Nagy vihart váltott ki a német lakosság körében 1847-ben a Sváb-hegy (Schwabenberg) nevének átváltozása Isten-hegyre. Ugyanis az itt táborozott svábok emlékére született ez a név, amikor is Károly lotharingiai herceg 1686. szeptember 2-án este hat órakor hat ágyút el­sütvén adta meg a jelet a törökök elleni utolsó rohamra, Buda elfogla­lására. Mindezt tetézte a Kis-Svábhegy (Kleiner Schwabenberg) átne­vezése Sváb-hegyre. Döbrentei Gábort szakmailag kritizálták a kortár­sai is, mert az Isten-hegy a Sas-hegy korábbi neve volt. Az idő aztán mindent megoldott, mert nem maradt sokáig ez az elnevezés sem. Szé­chenyi István 1860-ban meghalt, és a nagy magyar tiszteletére a Sváb-hegy, vagyis az akkor hivatalosan Isten-hegy egy részét (délnyugati magaslatát) Szé­chenyi-hegyre keresztelték a városatyák. Az innen ke­letre fekvő terület kapta az Isten-hegyet, de megmaradt a Sváb-hegy elnevezés is, ami a régi Sváb-hegy közepére esett. A Bélakút előzőleg Königsbrunn volt, de a végső forrásnév változata IV. Béla király tisz­teletére született, aki e tiszteletet a budai kézműve­sek támogatásával érdemelte ki. A Nádorkút története is érdekes. A forrás ál­lítólagos fel­fedezőjének, Eberhard von Eveling törzsorvosnak a tiszteletére ko­ráb­ban a Doktor-kút, Orvos-kút, Doktorbründl nevet kapta. Ezek helyett Döbrentei József nádor tiszteletére a Nádorkút elnevezést javasolta, amit el is fogadtak. Mára a köznyelvben a Város-kút elnevezés az is­meretes, de a helyiek tudják, hogy eredetileg a Nádorkút nevet kapta.

A magyarosításnak persze nincs vége, mert ekkor születtek azok a terü­letnevek is, mint a Németvölgy, Sasad, Sashegy, Kelenföld, Kelenbérc, Előmél, Csillebérc. Egyébként a Csillebérc német neve Kukukberg volt. Döbrentei cso­dálatosan szép hangzású neveket alko­tott, vagy a régi oklevelekből bányászta ki, keltette életre például a Do­bogó, Örsöd, Kőérberek, Petneházyrét, Szépvölgy, Csatárka, Zöldmál, Pálvölgy, Kútvölgy, Farkasvölgy, Mártonhegy, Otbánhegy, Naphegy, Vigadomb, Gazdagrét, Hosszúrét, Madárhegy, Határrét, Spanyolrét, Péterhegy, Istenkút és Meződomb nevet.”

Hász-Fehér Katalin, 2011. 06.


Hivatkozások:


Dokumentum típusa: Egyéb jegyzet