Döbrentei szöveg - Levél

Döbrentei Gábor - Kazinczy Ferenchez

Keletkezés: 1806. 05. 07. Wittenberg (1806.05.07)
Publikálás: KazLev. IV. k. 917. lev. ()
Szöveg:

Vittenberga, Május 7dikén 1806.

Tekintetes Ur!
Egész balzsam gyanánt szolgált az a’ levél, mellyet utólján nyerni szerentsém volt. Elszomorodva néztem egy dombról a’ lemenő napot, midőn a’ levelet hozzám hozták. Kivűl Kis János' írása volt,[1] felnyitom, látom a’ Tekintetes Ur nevét, ‘s elragadtatva nyomtam keze írását ajakamhoz. Ha valaha egy ditső tett nekem köszönheti eredetét, nagy részínt az a’ levél fogja azt okozni.

Barátjának fogadott a’ Tekíntetes Ur, engemet? oh melly örömmel írhatok hát már ezután az Alföldre, mert, – félékenyen teszem ide – Kazinczymnak írok.

Verseim’ recenseálása uj lelket önte belém. Bár kiönthetném valóságosan azon érzéseimet, mellyeket Hazám’ boldogítására szívemben táplálok. Kedves volt nekem, hogy a’ Tekintetes Ur olly édes leereszkedéssel, olly bizodalmasan írt.

Sajnálva jelentem, hogy Kisünk’ versezetjét magammal ki nem hozhattam. Nyughatatlankodva vártam a’ német fordítással jövendőt, de nem érkezett-el. Aprilis 10kén váltam el Kistől,[2] ‘s még akkor sem voltak kezéhez küldve a’ példványok. Reménylem, Wielanddal ‘s Gőthével, sőt többekkel-is közleni, lehet még alkalmatosságom. Jöhet tanulótársaim közzűl ide valaki, ‘s attól könnyen ellehetne, úgy vélném kűldeni.

Bétsen keresztűl útazván, meglátogattam Korabinszkyt, Mártont, Decsyt, és ama jó öreg Bárótzit.

Korabinszky, Hazánkról írt Lexiconját ujra dolgozta ki, ‘s így megbővítve akarja kiadni.[3]

Márton, [a bal margón Kazinczy bejegyzése: József] szent kötelességekben foglalatoskodik. Három Cs. és Kir. Hertzeget tanít Magyarra, ‘s a’ jövő oskolai esztendő’ kezdetével az Universzitásba mint Magyar Nyelv’ Profeszszora fog fellépni.

És a’ jó szívű Bárótzi! Vallyon mit irjak Erről. Esmeretes, nem szükség szóllanom. Mutatta két munkáját. Egyik: L’adepte moderne, ou le vrai secret de Franc-Maçons. Histoire interessante. A mostani Adeptus vagy is valóságos titka a Szabad Kőmíveseknek. Másik. Amália, Román, Németből fordítva. Az elsőt nem engedte meg Censor Uram, Amáliát pedig amaz nélkül nem akarja kiadni.[4] Emlegettük a’ Tekíntetes Urat, ‘s igen szívesen kérdezősködött. Albumomat neki adtam, mivel, ugymond, Kazinczyval levelez az Ur, ezt írom bé:[5]

– – – Multi
Committunt eadem diverso crimina fato,
Ille crucem, pretium sceleris tulit, hic diadema.
                                                       Juven.

Kértem Őt, ‘s képével megajándékozott. Ez az egy Magyar productum van velem, Himfyvel, egész Vittenbergában. Tsak leveleimben, mellyeket írok, beszéllhetek magyarúl. Himfyt azért hoztam ki, hogy alkalmatosságom adódván, nyelvünket Petrárca’ követőjével ajánlhassam.[6] Bárótzi képe, iró asztalom felett, előttem függ. Bár a’ még nem látott, de szeretett Kazinczyé is előttem lebegne!

Prágában, az Olasz teátromot megnéztem. Van itt tseh is. Ezt a’ várost én úgy képzelem, Tseh Országban, mint a’ mi Hazánkban Pestet. De majd boldogabbnak mondanám. Prágában többen beszéllnek tsehűl mint németűl. Pesten pedig jobb részint Németek lármáznak. És Prágában tseh teátrom! Hol, hol van Pesten a’ magyar? Bizony, bizony elöntenek bennünk az idegenek, ha nem iparkodunk.

Kultsárnak, Hazai Tudósításaihoz szerentsét kívántam, még onnan hazúlról írván néki.

Debretzenben, Bozókyval esmerkedtem-meg, szeretném tudni, hol van most? Említette, hogy esmeretes legyen, a’ Tekíntetes Urral.

Lakos Jánossal Sopronyban beszélltem, még Húsvét Innepei előtt. Ott volt ő, a’ General-Stabnál.

Hadd írjak környűlállásomról is valamit. Vittenberga nekem igen poetai szállást adott. Az a’ ház, a’ hol vagyok a’ bástya mellett van. Régi vadságot mutató, ‘s ijesztő falak nem állanak itt. Felhányt föld teszi városunk’ bástyáját. Bé gyepesűlt ez már, ‘s termőfákkal béültetve. Itt van a Vittenbergaiak’ sétáló-helye. Itt fekvő házunk mellett egy kertetske szemérmeteskedik, ‘s méltósággal áll benne egy árnyékot nyujtandó körtvélyfa. Kertünkből kilépvén, a’ bástyán lelem magamat, ‘s innen Albis habjait látom Magdeburg’ tája felé sodródni, ‘s az Albison túl egy komoly erdő mutatja büszkeségét. –

Látom a’ még setétben szunnyadó időnek óráit, mellyekben engem az emlékezés Barátimhoz teremt, mellyekben elérzékenyülve némelly nyári estvéken gondolatimban elfogom képzelni Széphalmot, hol Széphalmy él. Küldje meg, kérem a’ Tekíntetes Urat, Széphalom’ tájékának leírását, küldje levelét, ‘s teremtsen az által szívemben örömöt.

Minden tisztelettel vagyok
A’ Tekíntetes Urnak
barátja
Döbrentei Gábor mk.[7]



[1] Kazinczy levelét Kis János továbbította Döbrenteinek, és a következő mottót írta a levélre: "Nocturna versate manu, versate diurna." ([Ti görög mintáitok] éjjel s nappal szüntelenül forgassátok kezeitekben" – Horatius: Ars poetica, 269. sor. Ford. Muraközy Gyula.) Vö.: KazLev. IV. k. 931. lev.

[2] Döbrentei 1806. április 12-én indul útnak. Wittenbergbe való utazásáról és ottani első időszakáról Döbrentei Gábor naplót is vezetett, melynek szövege szorosan kapcsolódik a Kazinczyhoz írott levelekhez. A napló [csonka] kézirata: OSzK, Quart. Hung. 2556. Közlés: Gerhát Ágnes: Döbrentei Gábor kiadatlan naplótöredéke. Acta Historiae Litterarum Hungaricum. Szeged, 1988. 201–224. Újabb közlése Döbrentei Gábor életművének jelen kiadásában.

[3] Korabinszky János Mátyás itt említett műve: Atlas regni Hungariae portatilis, oder neue und vollständige Darstellung des Königreichs Ungarn auf 60 Tafeln. Ein geographisches Noth- und Hülfsbüchlein fürs gemeine Leben. Wien, Schaumburg, [1804, Petrik Könyvészete szerint: 1805.] A mű későbbi kiadásai: Wien, 1817; Wien, 1837. Az atlaszhoz készült lexikont Korabinszky életében már nem adhatta ki. Korábbi műve, melynek bővítésén Döbrentei szerint dolgozott: Korabinsky, Johann Matthias: Geographisch-historisches und Produkten Lexicon von Ungarn, in welchem die vorzüglichsten Oerter des Landes in alphabetischer Ordnung angegeben, ihre Lage bestimmt, und mit kurzen Nachrichten, die im gesellschaftlichen Umgänge angenehm und nutzlich sind, vorgestellet werden. Preßburg, Weber und Korabinskyschen Verlage, 1786.

[4] Báróczi Sándor két fordítása csak 1810-ben jelent meg együtt. Kazinczy nem vette fel őket 1814-es Báróczi-életműkiadásába. A két kötet:
a) A' mostani adeptus vagy is a' szabad kőmívesek' valóságos titka. Frantziából fordította Bárótzi Sándor magyar nemes testőrző. Béts. Nyomtattatott Haykul Antal betüivel, 1810. Eredetije: L'adepte moderne, ou le vrai secret des franc-maçons. Histoire interessante. [Dresden?], Imprimé cette année a Londres aux dépens de l'auteur, 1755.; L' adepte moderne, ou le vrai secret des franc-maçons. Histoire intéressante. Londres, Aux dépens de l'auteur, 1760. Németül: Der neue Goldmacher oder das wahre Geheimnis der Freymäurer, eine moralische und lehrreiche Geschichte. Berlin, 1770.
b) Amália Történetei, mellyeket Német nyelvből magyarra forditott, 's a' szép Nemnek ajánlva, maga költségén, Testamentumánál fogva kiadattatni rendelt Bárótzi Sándor, a' Nemes Magyar Királyi Testőrző seregtől, Pensióval nyugalomra botsátott Obester, Bétsben. Haykul Antal betüivel, 1810. Eredetije: [Christoph Heinrich Korn:] Amelie, oder einige Züge der wahren Grosmuth. Eine Teutsche Geschichte. Stutgart bey Johann Benedict Mezler, 1770. György Lajos szerint ugyanez a szöveg jelent meg a következő gyűjteményben: Versuch in rührenden Erzählungen. Von dem Verfasser der Begebenheiten eines Freymäurers. Stutgart 1770., 137–264. old. A 2. kiadása: uott, 1772. (György Lajos: A magyar regény előzményei. Budapest, 1941. 390. old.)
Talán más forrása volt Báróczinak: Benedikt von Auffenberg: Amalia von Nordfeld oder die Freymaurer Aufnahme. Ein Sittengemälde in 4 Aufz. - Frankfurt a. M. usw., G.L.F.S. Makklot 1794., vagy: Amalia von Glücksburg, oder es erhält jeder seinen Lohn. Schauspiel in 4 Aufz. Eisenach 1784. 

[5] Juvenalis, Szatírák, XIII., 103–105. sor: "más-más / sorsra jutott már sok, ki hasonló bűnt követett el: / ennek díja kereszt lett, másik meg koronát nyert?" (Ford. Muraközy Gyula). Döbrentei Gábor emlékkönyvtöredéke: OSzK Kézirattár, Fond 113/5. 10. ff. 1804–1813.

[6] [Kisfaludy Sándor:] Himfy szerelmei. A' kesergő szerelem. Budán, A' Királyi Universitás' Betűivel 1801. A címlapon Petrarca-idézettel. Ekkor még Kazinczy is Petrarca követőjét látja Kisfaludyban.

 
Impresszum:

Kiad. Hász-Fehér Katalin: Döbrentei Gábor levelezése, http://gyulaynaplok.hu/dobrentei, 2013.

Lelőhely: Kazinczy Ferenc és Döbrentei Gábor levelezése. MTAK Kézirattára. M. Irod. Lev. 40. 53/II. k. Régi jelzés: 199. sz.

Hivatkozások:


Dokumentum típusa: Döbrentei szöveg - Levél