Döbrentei szöveg - Levél

Döbrentei Gábor - Kazinczy Ferenchez

Vittenberga, Május 7^dikén 1806.

Tekintetes Ur!
Egész balzsam gyanánt szolgált az a’ levél, mellyet utólján nyerni szerentsém volt. Elszomorodva néztem egy dombról a’ lemenő napot, midőn a’ levelet hozzám hozták. Kivűl Kis János' írása volt,[1] felnyitom, látom a’ Tekintetes Ur nevét, ‘s elragadtatva nyomtam keze írását ajakamhoz. Ha valaha egy ditső tett nekem köszönheti eredetét, nagy részínt az a’ levél fogja azt okozni.

Barátjának fogadott a’ Tekíntetes Ur, engemet? oh melly örömmel írhatok hát már ezután az Alföldre, mert, – félékenyen teszem ide – Kazinczymnak írok.

Verseim’ recenseálása uj lelket önte belém. Bár kiönthetném valóságosan azon érzéseimet, mellyeket Hazám’ boldogítására szívemben táplálok. Kedves volt nekem, hogy a’ Tekintetes Ur olly édes leereszkedéssel, olly bizodalmasan írt.

Sajnálva jelentem, hogy Kisünk’ versezetjét magammal ki nem hozhattam. Nyughatatlankodva vártam a’ német fordítással jövendőt, de nem érkezett-el. Aprilis 10kén váltam el Kistől,[2] ‘s még akkor sem voltak kezéhez küldve a’ példványok. Reménylem, Wielanddal ‘s Gőthével, sőt többekkel-is közleni, lehet még alkalmatosságom. Jöhet tanulótársaim közzűl ide valaki, ‘s attól könnyen ellehetne, úgy vélném kűldeni.

Bétsen keresztűl útazván, meglátogattam Korabinszkyt, Mártont, Decsyt, és ama jó öreg Bárótzit.

Korabinszky, Hazánkról írt Lexiconját ujra dolgozta ki, ‘s így megbővítve akarja kiadni.[3]

Márton, [a bal margón Kazinczy bejegyzése: József] szent kötelességekben foglalatoskodik. Három Cs. és Kir. Hertzeget tanít Magyarra, ‘s a’ jövő oskolai esztendő’ kezdetével az Universzitásba mint Magyar Nyelv’ Profeszszora fog fellépni.

És a’ jó szívű Bárótzi! Vallyon mit irjak Erről. Esmeretes, nem szükség szóllanom. Mutatta két munkáját. Egyik: L’adepte moderne, ou le vrai secret de Franc-Maçons. Histoire interessante. A mostani Adeptus vagy is valóságos titka a Szabad Kőmíveseknek. Másik. Amália, Román, Németből fordítva. Az elsőt nem engedte meg Censor Uram, Amáliát pedig amaz nélkül nem akarja kiadni.[4] Emlegettük a’ Tekíntetes Urat, ‘s igen szívesen kérdezősködött. Albumomat neki adtam, mivel, ugymond, Kazinczyval levelez az Ur, ezt írom bé:[5]

– – – Multi
Committunt eadem diverso crimina fato,
Ille crucem, pretium sceleris tulit, hic diadema.
                                                       Juven.

Kértem Őt, ‘s képével megajándékozott. Ez az egy Magyar productum van velem, Himfyvel, egész Vittenbergában. Tsak leveleimben, mellyeket írok, beszéllhetek magyarúl. Himfyt azért hoztam ki, hogy alkalmatosságom adódván, nyelvünket Petrárca’ követőjével ajánlhassam.[6] Bárótzi képe, iró asztalom felett, előttem függ. Bár a’ még nem látott, de szeretett Kazinczyé is előttem lebegne!

Prágában, az Olasz teátromot megnéztem. Van itt tseh is. Ezt a’ várost én úgy képzelem, Tseh Országban, mint a’ mi Hazánkban Pestet. De majd boldogabbnak mondanám. Prágában többen beszéllnek tsehűl mint németűl. Pesten pedig jobb részint Németek lármáznak. És Prágában tseh teátrom! Hol, hol van Pesten a’ magyar? Bizony, bizony elöntenek bennünk az idegenek, ha nem iparkodunk.

Kultsárnak, Hazai Tudósításaihoz szerentsét kívántam, még onnan hazúlról írván néki.

Debretzenben, Bozókyval esmerkedtem-meg, szeretném tudni, hol van most? Említette, hogy esmeretes legyen, a’ Tekíntetes Urral.

Lakos Jánossal Sopronyban beszélltem, még Húsvét Innepei előtt. Ott volt ő, a’ General-Stabnál.

Hadd írjak környűlállásomról is valamit. Vittenberga nekem igen poetai szállást adott. Az a’ ház, a’ hol vagyok a’ bástya mellett van. Régi vadságot mutató, ‘s ijesztő falak nem állanak itt. Felhányt föld teszi városunk’ bástyáját. Bé gyepesűlt ez már, ‘s termőfákkal béültetve. Itt van a Vittenbergaiak’ sétáló-helye. Itt fekvő házunk mellett egy kertetske szemérmeteskedik, ‘s méltósággal áll benne egy árnyékot nyujtandó körtvélyfa. Kertünkből kilépvén, a’ bástyán lelem magamat, ‘s innen Albis habjait látom Magdeburg’ tája felé sodródni, ‘s az Albison túl egy komoly erdő mutatja büszkeségét. –

Látom a’ még setétben szunnyadó időnek óráit, mellyekben engem az emlékezés Barátimhoz teremt, mellyekben elérzékenyülve némelly nyári estvéken gondolatimban elfogom képzelni Széphalmot, hol Széphalmy él. Küldje meg, kérem a’ Tekíntetes Urat, Széphalom’ tájékának leírását, küldje levelét, ‘s teremtsen az által szívemben örömöt.

Minden tisztelettel vagyok
A’ Tekíntetes Urnak
barátja
Döbrentei Gábor mk.[7]

Kiad. Hász-Fehér Katalin: Döbrentei Gábor levelezése, http://gyulaynaplok.hu/dobrentei, 2013.